A szülői elvárások hatása a pályaválasztásra

A pályaválasztás nem csak a szakokról szól, hanem a kapcsolati mintákról.

A pályaválasztásnál a szülői elvárások sokszor láthatatlanul jelen vannak: nem kimondott mondatokban, hanem gesztusokban, félelmekben, történetekben, vágyakban. A fiatalok pedig gyakran úgy érzik, hogy a döntésük nem csak róluk szól, hanem arról is, hogy maradnak „jó gyerekek” a szüleik szemében

A szülő a legelső „karrierpélda”

A fiatalok nem üres lappal érkeznek a pályaválasztásba. A családban látják

·       mi számít „jó munkának”,

·       mi számít „biztonságos útnak”,

·       mi számít „presztízsnek”,

·       mi számít „kockázatnak”.

Ha egy családban a stabilitás a legfontosabb érték, a fiatal nagyobb eséllyel választ „biztos szakot” és lesz később alkalmazott munkavállaló saját vállalkozás helyett. Ha a teljesítmény a mérce, akkor a döntés is teljesítményhelyzet lesz.

A kimondatlan elvárások erősebbek, mint a kimondottak

A mai fiatalok rengeteg helyről kapják azt az üzenetet, hogy pörögni kell, jól kell teljesíteni, nem szabad hibázni. Ez a nyomás pedig könnyen rátelepszik a pályaválasztásra.

Felnőtt munkavállalóként gyakran hallunk ilyen és hasonló mondatokat:

„A folyamatos pörgés nem bizonyíték arra, hogy elég jó vagy.”

„A burnout apró, figyelmen kívül hagyott jelekből épül fel.”

Ezeket felnőttként halljuk, talán meg is halljuk – mégis pörgünk tovább gyakran egyenesen a burnout felé, mert mi így tudunk működni. Ez is szépen mutatja, hogy a teljesítménykultúra mennyire erős – és mennyire könnyű benne összekeverni a saját vágyakat a külső elvárásokkal.

És a mai gimnazisták/egyetemisták ezt látják a szüleiktől – csoda, hogy nem rohannak meghozni a döntést, ami erre a pályára állítja őket?! A fiatalok sokszor nem konkrét mondatoknak akarnak megfelelni, hanem a hangulatnak, amit otthon érzékelnek: Legyél sikeres/okos/jobb, mint mi voltunk. Legyen biztos jövőd.

A szülői félelmek átöröklődnek

A szülők leggyakrabban a saját tapasztalataikból indulnak ki:

„Nekem nehéz volt, a gyerekemnek legyen könnyebb.”

„Én rosszul választottam/nem szerettem, amit választottam/nem kerestem elég pénzt abból, amit választottam, a gyerekem válasszon jobban.”

Vagy éppen ellenkezőleg: „Az én szakmám biztos, maradjon a gyerekem is ezen az úton.”

Ezeket a saját tapasztalatokat és félelmeket a szülők a legjobb szándékból sokszor verbalizálják, de ezzel óhatatlanul a gyerekük bizonytalanságát fokozzák.

A szeretet és a megfelelés összekeveredik

A pályaválasztás legtöbbször egyáltalán nem racionális döntés, hanem érzelmi. Melyik irány tetszik? Mit szeretek csinálni? Mivel szeretnék majd foglalkozni? És ha ez nem egyezik azzal, amilyen pályát a szülő elképzelt a gyerekének, akkor a fiatal úgy élheti meg, hogy a saját érdeklődésének megfelelő választással elutasítja a szüleit. Ez ideális esetben természetesen egyáltalán nincs így, de tudat alatt így éli meg egy fiatal, amikor életében először ilyen nagy volumenű kérdésben nem követi a szülő által előrajzolt sablont.

A túlterheltség felerősíti a külső elvárásokat

Nekem is volt nemrég egy posztom Instagramon és Facebookon, ami arról szólt, hogy a szünet az üzemanyag. A szünet kell, hogy feltankoljunk. És a legkontraproduktívabb, amit érezhetünk, az a lelkiismeretfurdalás, amiért szünetet tartunk.

A túlterheltség egy mindennapos kérdés ma a gimnazisták életében egyértelműen, de sokszor egyetemistáknál is. A fáradt fiatal pedig nem tud különbséget tenni saját vágy és külső elvárás között. A túlterheltségben minden hang egyformán hangos, és a szülői hang sokszor a legerősebb.

Mit lehet tenni?

1. Normalizálni, hogy a szülői elvárás természetes, de nem iránytű

   A szülők véleménye fontos, de nem helyettesíti az önismeretet.

2. Megtanítani a fiataloknak, hogyan különítsék el a saját vágyat a külső elvárástól

   Ez nem egy nagy felismerés, hanem sok apró kérdés: Mi érdekel? Mi motivál? Mi fáraszt? Mi ad energiát?

3. Megérteni a szülőknek, hogy a támogatás nem egyenlő az irányítással

   A „csak jót akarok” sokszor iránymutatásként jelenik meg, pedig a legnagyobb támogatás a bizalom, a tér és a párbeszéd.

4. A pihenést beépíteni a döntési folyamatba

   A tiszta fej nem luxus, hanem döntési eszköz. A szülői elvárások hatása is csökken, ha a fiatal nem túlterhelt.

5. Külső, objektív szem

   Egy pályaorientációs mentorálás során pont azok az önismereti kérdések és első döntéshozatali nehézségek kerülhetnek tisztázásra, amiket otthon a legnagyobb szeretet mellett se tud megadni a szülő a gyerekének.

A szülői elvárások nem ellenségek, nem akadályok, nem hibák. A szülői elvárások kapcsolati minták, amelyek természetesen hatnak a pályaválasztásra – de nem kell, hogy meghatározzák azt. A jó döntés ott születik, ahol a fiatal hangja elég erős ahhoz, hogy a szülői hang mellett is hallható legyen. Ebben tud a NextUp segítséget nyújtani – biztonságos térben, ítélkezés nélkül!