Állásinterjú a kilencedikesekkel – egy projekt, ami valódi jövőképet ad
A héten ismét a Közgazdasági Politechnikumban jártam, ahol a digitalis kultúra óra keretében évről évre megszervezik a kilencedikesek számára az Állásinterjú Projektet.
Ezt egy volt kedves kollégám álmodta meg, és mára igazi hagyománnyá vált az iskolában.
(Side note: Külön öröm látni, hogy a hagyományos informatika fogalma itt már régen túlnőtt önmagán. A digitális kultúra valóban kultúra: gondolkodás, önismeret, tudatosság, felelős jelenlét a digitális térben. Pont az a szemlélet, amelyre a mai fiataloknak szüksége van.)
A Poliba mindig szívesen térek vissza.
Tíz éven át tanítottam itt, és rengeteg emlék köt az épülethez, a kollégákhoz és a diákokhoz. Jó érzés újra látni a nyüzsgő tereket, a régi arcokat, és azt a szakmai közösséget, amelynek hosszú ideig én is része voltam.
Mit csinálnak a diákok az Állásinterjú Projektben?
A projekt lényege, hogy a diákoknak 10-15 évvel idősebb önmagukat kell elképzelniük, és megpályázniuk egy általuk kiválasztott állást.
Ez a folyamat több lépésből áll:
· keresnek egy valós álláshirdetést,
· kitalálnak egy fiktív, de hiteles szakmai múltat,
· elkészítik a saját önéletrajzukat,
· összeállítanak egy bemutatkozó prezentációt,
· végül pedig egy fiktív felvételi bizottság előtt interjúhelyzetben mutatkoznak be.
Ennek a bizottságnak vagyok én is tagja minden évben.
Így válok egyik pillanatban egy Michelin-csillagos étterem HR-esévé, a következőben egy IT startup recruiterré, majd egy nagy gyógyszeripari vállalat Talent Acquisition Partnerévé.
Ez a szerepjátékos dinamika nemcsak szórakoztató, hanem rendkívül tanulságos is – mind a diákok, mind a bizottság számára.
A kezdeti izgalmak után a legtöbb diák széles mosollyal és megkönnyebbülten távozik. Sokan ilyenkor érzik először, hogy képesek helytállni egy ilyen helyzetben.
Miért fejleszt ez a projekt ennyire komplex módon?
Az Állásinterjú Projekt valójában egy mini életlabor, amely egyszerre több területet mozgat meg:
· Önismeret – a jövőbeli önmaguk elképzelése segít megfogalmazni, milyen irányba szeretnének haladni.
· Kommunikáció – prezentálnak, érvelnek, reagálnak váratlan kérdésekre.
· Digitális kompetencia – önéletrajz-készítés, prezentációs technikák, online hirdetések értelmezése
· Problémamegoldás – hogyan építek fel egy hiteles szakmai múltat?
· Stresszkezelés – egy interjúhelyzet mindig kihívás, még akkor is, ha fiktív.
· Szakmai gondolkodás – mit jelent egy munkakör, milyen felelősségek tartoznak hozzá, hogyan illeszkedik egy szervezet működésébe?
A projekt egyszerre játékos és valóságos.
A diákok kipróbálhatják magukat egy olyan helyzetben, amelyet a legtöbben csak évekkel később tapasztalnak meg először.
Karriermentor szemszögből: soha nem lehet elég korán kezdeni
A pályaorientáció nem egyetlen döntés, hanem egy folyamatos önismereti folyamat. Minél korábban találkozik egy fiatal azzal a kérdéssel, hogy „Ki szeretnék lenni?”, annál tudatosabban hoz döntéseket később.
Ez a projekt pontosan ezt a gondolkodást indítja el:
· biztonságos közegben,
· támogató felnőttek jelenlétében,
· valódi helyzeteken keresztül,
· játékos formában, mégis komolyan véve a feladatot.
Számomra ez az egész erről szól: segíteni a fiatalokat abban, hogy magabiztosabban lépjenek bele a saját jövőjükbe.
Miért fontos ez az iskoláknak és a szülőknek is?
Mert a munkaerőpiac gyorsabban változik, mint valaha.
A diákoknak olyan készségekre van szükségük, amelyek túlmutatnak a lexikális tudáson:
· önreflexió,
· kommunikáció,
· rugalmasság,
· digitális írástudás,
· együttműködés,
· önbizalom.
Az Állásinterjú Projekt mindezt egyszerre fejleszti – élményszerűen, motiváló módon.
Zárás
Minden évben megtiszteltetés részt venni ebben a folyamatban.
Látni, ahogy a diákok kilépnek a komfortzónájukból, és megtapasztalják, mire képesek – ez az egyik legszebb része annak, amiért a NextUp létrejött.
És I love Poli. Olyan, mint egy iskola, csak jobb.
